Hegyek, homok- és kősivatagok, növényzet szinte semmi, csak a szüntelen málló sziklák, az örökké fújó szél. Forgó imamalmok, lobogó imazászlók.

„Ez az én formám, én szakadatlanul, megállás nélkül vallok… úgy vallok, ahogy más lélegzetet vesz… Ha nincs kéznél gyóntató, akkor a csatornának vallok…”

Madame Szilvássy bécsi leánynevelő intézetében csütörtökre estek a kimenőnapok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társnői nevezték: a kis Búzavirág!

István grófnak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy mint okos ember nem szerepelhet, megpróbálta tehát mint bolond ember.