0 Ft
„Az én holdlakóim korántsem emberek. Hogy akkor kicsodák? Sosem láttam őket; nem azért beszélek róluk, mintha egyet is láttam volna közülük; és ne higgyék, hogy a kifogásukat akarom kikerülni, és azért mondom, hogy a Holdon nincsenek emberek; látni fogják, hogy a természet műveiben megnyilvánuló végtelen változatosságról vallott elvem szerint nem lehetséges, hogy legyenek.”
(Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról)
Az idegen (értelmes) lények létének vagy nem létének problémája az egyik „nagy túlélő” a tudomány történetében, még ha ma mást értünk is a világok sokasága vagy éppen lakottsága alatt, mint mondjuk 1277-ben, amikor az volt a kérdés, hogy „Isten teremthetne-e több [lakott] világot, ha akarna”. És megint mást, mint 1686-ban, Fontenelle művének, a Beszélgetések a világok sokaságáról megjelenésekor; vagy 1877-ben, amikor egy Schiaparelli nevű olasz csillagász csatornákat vélt felfedezni a Marson; és persze különösen izgalmas kérdés az is, hogy mondjuk száz év múlva mi lesz.
Úgy tűnik, mintha a SETI ahhoz hasonló helyzetben lenne, mint az emberi tulajdonságok öröklődésének kérdése a 19. század elején, amikor egy biológus arra panaszkodott, hogy „a mai, egymásnak ellentmondó nézetek évszázadok óta léteznek”. Esetünkben ez azt jelenti, hogy jelenleg vannak, akik – olykor – meglehetősen vehemensen érvelnek amellett, hogy nem vagyunk egyedül. És vannak, akik hasonló vehemenciával állnak ki a földi élet (értelem) kivételessége mellett . De senki sem tudja, hogy mi az igazság, és persze a genetika – SETI hasonlatból sem következik szükségképpen, hogy belátható időn belül itt is ugyanúgy meglesz a válasz, ahogyan az öröklődés esetében megvolt.
A könyv UFÓ-k számára konvertált verziója:
| Letölthető formátumok | |
|---|---|
| Szerző | |
| ISBN | |
| Méret (MB) | 2,1 (EPUB), 2,4 (MOBI) |
Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a könyv tartalmát, ha betűről betűre megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülszövegekről is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelelően meg sem kísérlem néhány mondatban összefoglalni, hogy miről lesz szó. Ehelyett inkább először is azt emelem ki, hogy a címnek megfelelően miről nem: például nem magáról Borgesről, a 20. század egyik legjelentősebb argentin írójáról.
“Három ember utazik Skóciában a vonaton: egy matematikus, egy fizikus és egy tudományfilozófus. Egyszer csak a matematikus kinéz az ablakon, és azt mondja:
– Nézzék, itt fekete bárányok vannak!
Mire a fizikus:
– Pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyek feketék.
Mire a tudományfilozófus:
– Én is pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyeknek a felőlünk látszó oldala fekete.”
„…nagyon is el tudnék képzelni ergonomikusabban megtervezett és könnyebben kézben tartható könyvet is (amelyet nem ejtek el, ha a mobilom után kezdek kotorászni a 6-os villamoson. Ha egyszer vehetünk jobban kézbe illő tollat, akkor talán ez sem képtelenség).”
Hegyek, homok- és kősivatagok, növényzet szinte semmi, csak a szüntelen málló sziklák, az örökké fújó szél. Forgó imamalmok, lobogó imazászlók. Itt senki és semmi nem az, aminek gondolod, és semmi sem vonja el a figyelmet a szüntelen változásról: életről és halálról.
„A régi pánmongolizmus többféleképpen értelmezhető jóslat volt. Az, amit új pánmongolizmusnak nevezek – beteljesedés”
„… arról volt szó, hogy írunk egy regényt, első személyben, de úgy, hogy az elbeszélő elhallgasson vagy elferdítsen bizonyos tényeket, itt-ott ellentmondásba is keveredjen, és ebből néhány – nagyon kevés – olvasó kitalálhasson valami borzalmas vagy köznapi valóságot.”
(Jorge Luis Borges: Tlön, Uqbar, Orbis Tertius)
Megvásárolható:
Közösség