„… arról volt szó, hogy írunk egy regényt, első személyben, de úgy, hogy az elbeszélő elhallgasson vagy elferdítsen bizonyos tényeket, itt-ott ellentmondásba is keveredjen, és ebből néhány – nagyon kevés – olvasó kitalálhasson valami borzalmas vagy köznapi valóságot.”
(Jorge Luis Borges: Tlön, Uqbar, Orbis Tertius)
Megvásárolható:
Akármilyen magasba emelkedik is az emberi szellem, van valami, ami mindig könnyűszerrel tud fölébe kerekedni: a vicc buborékja. Ott áll esténként a konferanszié a légüres térben, amelyben a föld nehézkedési ereje ki van szigetelve, ott könnyedén dobálódzik súlytalan súlyaival – nem csoda hát, ha Herkulesnek képzeli magát végül.
Ajánló
„Ez az én formám, én szakadatlanul, megállás nélkül vallok… úgy vallok, ahogy más lélegzetet vesz… Ha nincs kéznél gyóntató, akkor a csatornának vallok… Egyszóval, én vagyok az anti-Don Juan… Nem győzni akarok a szerelemben, hanem megsemmisülni…”
Madame Szilvássy bécsi leánynevelő intézetében csütörtökre estek a kimenőnapok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társnői nevezték: a kis Búzavirág! Pedig hosszú éveken keresztül csak egyetlen igazi látogatója akadt: Akli Miklós úr, császári és királyi udvari mulattató. Ilonka a kedves látogatót eleinte „Akli papának” szólította, de ahogy teltek az évek, Búzavirágból szép sudár nagylány lett, aki már csak „Klipi-Lipi”-nek becézi fiatal pártfogóját…
– István grófnak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy mint okos ember nem szerepelhet, megpróbálta tehát mint bolond ember.
Ebben igen sok ráció van. Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szerepelni. Roppant konkurrencia van.
Közösség