Win-win, lose-lose

avagy: Felhőbe töltesz? Kölcsön-e vagy?

(ad notam Sickratman: ****-* ****?)

 

Parázs vita „helyszíne” volt minap az egyik könyves levelezőlista. A (nevezzük így) polémiát egy felhőalapú ekönyvkölcsönzési-rendszer próbaüzeme váltotta ki. A villámlevelek tanúsága szerint alig párórás működés (tesztelés) is bőségesen elegendőnek bizonyult, hogy a szakma érdekelt része felbőszülve billentyűzetet ragadjon, és egy emberként kérje (sőt követelje) az ötletgazdáktól, hogy a projekt kiforratlansága és átgondolatlanságai miatt függesszék fel a bétaüzemben futó szolgáltatást.

A dolog lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a felhasználó/olvasó/vevő szabadon feltölti saját tulajdonú ekönyvét a felhőbe (akármi is az ebben az esetben), amiért cserébe letölthet ugyanonnan ezt-azt. Világos elképzelés: bárhol megveszünk egy ekönyvet, elolvassuk (vagy nem), s aztán elcseréljük, pontosabban „kölcsön adjuk” egy másik felhasználó felhőbe töltött könyvéért. A kölcsönző-szolgáltatás koncepciója egyébként bevallottan is azt célozta, hogy az olvasni vágyók ne az illegális fájlmegosztókra töltsék fel és főként onnan le az ekönyveket, hanem egy nyilvános, ellenőrzött szolgáltatás keretében tegyék meg ugyanezt, egy az egyben, mindannyiunk örömére. A piac kifehéredik, ekönyv mozog, win-win, mindenki jól jár, mondták ötletgazdáék. (Néhány dologba most nem mennénk bele különösebben. Például annak taglalásába, hogy mennyiben megalapozott a szolgáltatás felvezetőjében hivatkozott egy a tízhez legális-illegális letöltési arány valóságtartalma. Nem is annyira a mindenkori feketepiac nagyságára tett bármilyen becslés bizonytalansága, hanem a kiadói – tehát önbevalláson alapuló – letöltések számát összesítő nyilvántartás hiánya miatt. Abba meg még kevésbé, hogy az illegális letöltők halmaza vajon szignifikánsan tér-e el a fizetési hajlandóságot mutató felhasználók csoportjától. Nyilván, igen, no de mennyire, mert nagyon nem mindegy a két halmaz különbségének mérete. Elvégre, ők lennének az új vevők, vagy nem?) A lényeg tehát, hogy az említett szolgáltatás-modell jól hangzik, sőt nem árulunk el titkot: működőképes is. Az Amazonnál. Ott, ahol nem csak, hogy naponta bejelentkeznek az olvasók (még inkább, eleve online vannak), hanem saját ekönyveiket is valami hasonló felhőszolgáltatásban tárolják, vagyis nagyjából elképzelhetetlen ebben a közegben a kétes eredetű ekönyv. (Ha van is, biztos, hogy nem lehet kölcsönözni!) Csekélyke különbség továbbá a mostani próbarendszer és a már működő, nagy között, hogy utóbbi kizárólag drm-védett, Amazon-nyilvántartott könyvekkel működik, és mással se. Azt pedig eleve az Amazon „mondja meg”, melyik tőle vásárolt könyv foroghat egyáltalán a kölcsönzésben. Ha a vevő egyáltalán akarja, hogy a saját tulajdonú könyve kölcsönözhető legyen. Ami egyáltalán nem mellékes kérdés. Aztán, hogy a szolgáltatás ilyen szigorú szűrőkkel is mennyire népszerű, már egy másik poszt témája lehetne. (Ha belegondolunk, sok más mellett, talán mégis a léptékekben lehet valami…) A gond minálunk elsősorban éppen az (lenne), mint az egyik könyvtárs meg is jegyezte, hogy idehaza semmi nem gátolja majd az egyszeri költségkímélő felhasználó/olvasó/seedelőt, hogy a MEK-ről letépett, jogdíjnélküli „ekönyvet” fájlfordultával feltöltse a felhőbe, amiért azonnal jogdíjas tartalom letöltésére válik jogosulttá. Magyarán, egy szedett-vedett Jókai-életműsorozatért mondjuk, csinos kis kortárs kollekciót válogathat össze magának, aki elég szemfüles. És még csak nem is ez a legrosszabb lehetőség. Az viszont igen, hogy innentől akár a fájlmegosztókon futó lopott tartalmak is zökkenőmentesen kerülhetnek egymás mellé legálisan feltöltött, jogdíjas könyvekkel. És persze: ingyen. A szolgáltatás tárhelye pedig percek alatt tömve lenne „másodlagos frissességű”, kétes eredetű anyagokkal és egyéb „ekönyvjellegű termékkel”.

 suicide-gun_700x441

Abba inkább belemehetünk, hogy a T. levelezőlista kedélyét sem a „kéretlen tartalmak” elszaporodásának rémképe, azaz a minőség (ti. annak hiánya) borzolta fel igazán, hanem az imént említett – finoman szólva – járulékos szerzői jogi problémák: miért keverednek a kölcsönözhetők a fizetős könyvekkel, a jogilag védett az obskúrussal? Mit keres a felhőben olyan könyv, amelynek jogtulajdonosával (kiadójával) elfelejtettek megegyezni az ötletgazdák? Attól pedig bárkinek leeshet az álla vagy felforrhat bármije, kinek mi tetszik, ahogyan a kölcsönzés ötletgazdái az egész szerzőjogi hóbelevancot megoldották, megoldani vélték egy a nyitólapon közzétett figyelmeztetéssel, hogy csak jogilag tisztázott tartalmat szabad feltölteniük a felhasználóknak. Fokozásképpen pedig (a levlista felhorkanására válaszul) azt vetették fel, hogy majd rendszeresen átnézik a felhasználói fiókokat, hogy vajh legálisak-e az ott lévő tartalmak. Aztán ha úgy döntenek, hogy nem, letörlik a gyanúsakat. Szóval az eddigiekből már ki is rajzolódik az egész, az ekönyves szcéna egyik legújabb állatorvosi lova, amelyik alighanem még nyihog is!

A folyamatos magyarázkodást és értelmezési maszatolást megunva végül az egyik listatag – mint a viccben, jött a vadőr és kizavart mindenkit az erdőből – az asztalra csapott: kapcsolják le és felejtsék el ilyen formában a szolgáltatást. Mert ahhoz, hogy a fenti rendszer jól működjön, sorolta, egy csomó alaki és egyéb szabályt kell(ene) bevezetni, elterjeszteni, megkövetelni, levédeni, megfinanszírozni, stb. Ja, és csak epubban szabad(na) feltölteni, javasolta a kolléga, elvégre a mobit majd mindenki elkészíti belőle magának, ha akarja. (Off: De tényleg, most mindentől függetlenül, miért tartja bárki életszerűnek és piacképesnek, hogy a vevő/felhasználó/olvasó fizetne majd egy olyan ekönyvért, amit olvasás előtt, így-úgy de konvertálnia kell, azaz bizgetnie a laptopján, ahelyett, hogy fizetés után rögtön a kindle-jére tölthetné, és csak olvasna, olvasna és olvasna? Ez végül is mellékszál, csak jeleztük.)

Lett is nagy csend és nyugalom a levelezőlistán, persze, főként azért, mert közben felfüggesztették a programot.

Szokásos, szép hazai történet, mondhatnánk, de ezúttal valami más is van itt.

Az, hogy az ekönyvészet körül sokadszor futunk bele egy kérdésbe, amit hely, idő és kedv hiányában mi sem fogunk megválaszolni, csupán jelezni, hogy: miért nem működik nálunk, ami máshol fényesen bevált?

A kézenfekvőnek tűnő és tetszetős részválaszok helyett azonban további kérdéseink volnának.

A kölcsönzés, mint ekönyvterjesztési modell például mennyiben alternatívája az illegális fájlmegosztásnak?

Mert mondjuk csak ki: ekönyves környezetben nálunk a kölcsönzés a bújtatott fájlmegosztás fedőneve. Elméletben az ekönyvemet kölcsönadom egy másikért, s ameddig az enyém „kölcsönben van”, számomra nem elérhető, ugye. De hogy is van ez a gyakorlatban? Úgy, hogy feltöltöm, illetve felmásolom, vagyis nálam is marad egy „példány”, aztán csere, röhögés marokba. Ez azonban sok minden, a szürkének nem-is-tudjuk-hányadik-árnyalata, csak a normális ügymenet nem, és fényévekre van az Amazon hasonló szolgáltatásától. Mindaddig azonban, ameddig házilag mókolt ekönyvszerűségek foglalják el a hazai ekönyvpiac nagyobbik, tehát szürke/fekete részét, nem is tud másmilyen lenni. (Ezen a ponton jogos kérdésként merül fel persze, hogy a jelenlegi fizetőképes kereslet mellett vajon kellően átgondolt-e az ekönyvek árazása?)

Továbbá elgondolkodtató, hogy egy új, máshol bevált ekönyves modell hazai adaptációját miért nem előzi meg és követi érdemi szakmai vita? Kicsit fellengzősebben: miért nincs a könyves szakmában széles spektrumú, érdemi (tehát rendszeres, komolyan vehető, mert következményekkel járó) párbeszéd az ekönyves megoldásokról és lehetőségekről? Mert amit most láttunk, az dilettantizmusnak és gyanakvásnak, de inkább ellenszenvnek és leginkább riadalomnak és kapkodásnak látszott.

lose-lose

És mielőtt bárki avval vádolna minket, hogy kibicek vagyunk, elárulhatjuk, hogy a mostani helyzetnek – egyelőre – csak vesztesei vannak. Vesztes az ötletgazda, mert ez partnerkörnyezet és kreatív társak nélkül nem fog menni. Vesztes minden kiadó, mert potenciális portfoliójuknak csak töredéke forog a hazai ekönyves piacon, és azt is lopják, másolják és megosztják. (És most már hála a lecsapott kölcsönzési ötletnek, ez így is marad még jó darabig…) És végül vesztes az olvasó is, mert továbbra sem juthat elég igényes e-könyvhöz. Sem illegálisan (ami lehet sokaknak meglepő, de tény), sem pedig legálisan, ami viszont sokkal fájdalmasabb az egész kölcsönzési buktánál.

By |2016-10-14T22:53:54+00:002013/09/25 5:41:18|Egyéb, ekönyvpiac| Win-win, lose-lose bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

About the Author:

sera

eClassic

Kézműves ekönyvészet

Kapcsolat

1015 Budapest, Batthyány utca 67.

Mobile: +36 30 9573164

Web: www.eclassic.xyz