Olvasólecke

avagy a guru, az MTI és a jó könyvtáros

Szokásunk, hogy időről időre átnézzük az itthoni e-könyvkínálatot, pontosabban a szakkönyveket. Azért csak azokat, mert az újrafutózott vagy noname regényekből nem sok minden derül ki. Ez talán kicsit sznob dolognak tűnhet, mégis célszerű megközelítés, ha a többiek technikai tudására vagyunk kíváncsiak, vagyis arra, milyen megoldások, ötletek merültek föl, mire vállalkoznak és mit tartanak az ekönyvekről általában. Mert tanulni szeretnénk másoktól, ami nem üres udvariaskodás, hanem a munkamódszer része.

Nem titok, hogy a szomorúság és elégedettség különös elegyével nyugtáztuk (megint), hogy a szakkönyvkínálat – most, 2014 elején – is meglehetősen gyér. A kisszámú és csaknem kizárólag szövegcentrikus, értsd: komolyabb illusztráció, ábra és táblázat nélküli könyvek között lényegében szakmai visszhang illetve válaszok, tehát versenytárs nélkül lapulnak az általunk készített ebookok. Lapulnak, mert az egyenwebshopok polcunalmából semmi sem viríthat ki. A legtöbb helyen ugyanis nincs beleolvasási lehetőség, csak címlap, adatok meg rövid összefoglaló. Ahol meg van, sokszor abban sincs köszönet, mert gépiesen az első iksz oldal lapozható, ami megint csak címlap, kolofon, tartalomjegyzék és néha egy-két oldal a könyvből. (Üdítő kivétel a Typotex – fejezetnyi betekintéssel kiadott – 10 szakkönyve, melyből mellesleg hármat mi ekönyvesítettünk, bár ez nem derül ki sehol…)

Na, és ha már körülnéztünk, olvastunk is kedvünkre. Így akadtunk rá egy e-könyv kalauz terjedelmesebb részletére is. Rövid szövegek, használható idézetek, persze sok általánosság és kevés konkrétum – de talán nem is várható el több vagy más egy laikusoknak szánt segédkönyv bevezető fejezeteitől. Aztán egyszer csak azt olvassuk, hogy:

„…az Amazon káprázatos adatokat közölt: pontos tényekkel nem szolgált az éves eladásokról, de annyit elárult, hogy a Kindle elnevezésű e-könyv-olvasó harmadik generációjának forgalmazásában akadt olyan nap, amikor több mint 13,7 millió darabot rendeltek meg az internetes áruházban. 2009-ben a „legerősebb” napon is jóval kevesebbet, 9,5 millió darabot vásároltak.”

És rögtön értelmeztetnek is a döbbenetes számok:

„Jól jellemzi a helyzetet, hogy a számok alapján a könyvkereskedő legnagyobb példányszámú terméke nem egy kiadvány, hanem egy olvasóeszköz.”

Amire egy érzékletes hasonlat még rá is erősít:

„Többet adtak el belőle, mint a legsikeresebb könyvből. (Kicsit olyan ez, mintha a ruhaüzletben több fogast adnának el, mint öltönyt.)”

Valami azonban nem tetszik itt, veszettül berreg a vészcsengő vagy villog a led stb. Hogy is van ez? Tehát bő 13 millió a legjobb napon, előzőleg meg kilenc és fél. Aha. Kerekítsünk, vegyünk átlagot és mondjuk, legyen napi 10 millió. Az tíz nap alatt 100, száz nap (tehát egy bő negyedév!) alatt egy milliárd kindle-t jelent! Vagyis mára… Ez képtelenség, nyilván a nagyságrend nem stimmel! Elvégre, nem lehet a Föld minden lakójának több e-könyvolvasója!?

Mit tesz ilyenkor a jó könyvtáros? Sóhajt és elballag, hogy ellenőrizze a forrást. Az idézet – derül ki mindjárt a gyanús mondat lábjegyzetéből – a Nyelv és Tudomány, a nyest.hu oldaláról származik és egy MTI-től átvett anyag részlete. Aztán pillanatokkal később már az is látszik, hogy nagyobb a baj, mint elsőre gondoltuk, mert az online szaksajtóban mindenki, akit érdekelt így vette át: kopi-pészttel, és persze a kalauz maga is. (Itt elmerengünk kissé, hogy a hazai alapforrásból érkező információt miért meggondolás, értsd: elolvasás és ellenőrzés nélkül veszik át az arra hivatottak, aztán megvonjuk a vállunkat. Nem a mi dolgunk.)

De a jó könyvtáros nem állhat meg félúton. Tehát nem tartott tovább, mint két perc és kezünkben volt az eredeti Amazon hír, benne a következőkkel:

„The company also announced that on its peak day, Nov. 29, customers ordered more than 13.7 million items worldwide across all product categories, which is a record-breaking 158 items per second.” 

Annyit még konyha-angolsággal is rögtön értünk, hogy az all product categories nem csak az e-könyvolvasó készülékeket jelenti, hanem az aznapi teljes ügyletszámot, azaz vásárlást valamennyi termékkategóriában – a cipőtől a motorhuzaton át a könyvekig, nem beszélve az ékszerekről, gyerekjátékokról és felhőlejátszókról. Na, ez mind együtt a 13 millió! Ami ugyan – nem csak informatikai szempontból – továbbra is lélegzetelállítóan nagy szám, csak így már érthető. És nem mellékesen: igaz, sóhajt fel a jó könyvtáros, és sürgősen valami innivaló után néz.

S hogy mindebből mi a tanulság? Mert van több is, a személyesen túl (hogy mérnök felmenőink elégedettek lennének a levezetésünkkel és bólogatnának, lám milyen hasznosak is a „lapszéli számítások”). Mindenekelőtt, hogy a net az égadta egy világon mindent megőriz. A felületességeket is. Továbbá, hogy online-ban is hajlamosak vagyunk gépiesen elfogadni, készpénznek venni csaknem mindent, ha kellő tekintélyű orákulum és/vagy több forrás ismétli ugyanazt anélkül, hogy megbizonyosodtunk volna az állítás valóságtartalmáról. (Csak zárójelben: az IT hírportálok túlterhelt újságíró kollégáitól azért több figyelmet várnánk. Elvégre: a hír szent, de ellenőrizni azért még szabad:) ). Végül, de nem utolsó sorban pedig ismét fényesen bebizonyosodott, hogy az e-könyvként kiadott szakkönyvek sem nélkülözhetik a jövőben a szakszerkesztést, lektorálást, vagyis az egész könyvészeti miskulanciát.