A Nagy könyvön kívül mikor volt Magyarországon olvasási kampány, vagy olyan átütő médiaesemény, amely pusztán a könyv, az olvasás fontosságáról szólt volna? – kérdezi Serf András, az e-könyvolvasó blog szakmai díját elnyert eClassic kiadó ügyvezetője. A kiadó karácsony előtt nyerte meg az első magyar e-könyv-szépségversenyt.
– Azt eddig is tudtuk, milyen a szép könyv, de mitől lehet az egy e-könyv?
Azt hiszem az igényességétől, hogy mennyire igyekszik kiaknázni a technológiában rejlő lehetőségeit. Vagy kissé légiesebben fogalmazva, a folytonos borotvaél-tánctól, hogy meddig és hogyan lehet vagy érdemes követni a hagyományos könyvészeti megoldásokat.
– Továbbra sem világos mitől és miben lesz más, mint egy szép kiállítású papírkönyv.
Attól, hogy a maga eszközeivel ér el hasonló hatást, mint egy szépen tördelt, tipográfiailag igényes könyv. A szabályokat nem felrúgni kell, hanem óvatosan elszakadni tőlük.
– Ez mit jelent pontosan?
Azt, hogy mivel nagyon is megszoktuk már a szövegek könyves formáját, idegenkedünk a drasztikus formai változásoktól. Mondjuk, egy jól elkészített e-könyvben is tompasorral illik kezdeni a fejezetet például, és a bekezdések tagolásán sem árt kellő figyelemmel szöszmötölni. A fattyú- és árvasorok kezelése viszont – egyelőre – „gépi adottság”, ahogy a margók, a szövegtükör, a sortávolság, a betűtípus vagy a fontméret meghatározásán is kár erőlködni, ha az olvasó kedvére megváltoztathatja.
– Ilyen korlátok mellett jogos kérdés, igényel-e egyáltalán ugyanolyan műgondot és csapatot (grafikusok, tervezők, tördelők stb) egy e-könyv készítése, mint a hagyományosé?
Minden szöveg komoly tervezést igényel, ha könyvet akarunk belőle. Vagyis a „hagyományos” könyvészeti műveletek legtöbbjét itt sem lehet, pontosabban lenne szabad megspórolni, más kérdés, hogy sokszor már a „rendes” könyveknél is ezt teszik. A szerkesztés-korrektúra-tördelés egy adott pontján aztán már könnyen leválasztható az e-könyvhöz szükséges változat. De ha nem készül papírkönyv, a szöveget akkor is kell szerkeszteni, tagolni és formázni, hogy ne mondjam, kitalálni – csak nem tördeljük oldalakra. Vagyis, igen, az e-könyv is igényelné ugyanazt a csapatmunkát.
– De úgy tűnik, még nem kapja meg ezt a figyelmet. Mi lehet az oka?
Nem csak az e-könyv, hanem maga az olvasás az, ami nem sikk. Nálunk hagyományosan a politikust, a művészt, a hírességet vagy a celebet – magánemberként – csak sport közben, bohóckodva vagy gasztro-környezetben látjuk. Máshol viszont könyvvel a kezükben is. Nyilván ott sem olvasnak sokat, de az hozzátartozik az imidzsükhöz, hogy a könyv fontos dolog, az olvasás trendi. A Nagy könyvön kívül mikor volt Magyarországon olvasási kampány, vagy bármi olyan átütő médiaesemény, amely pusztán a könyv, az olvasás, a kultúra fontosságáról szólt volna? De ez messzire visz.
– Legalábbis a mostani interjúban. Visszatérve a díjra, elégedettek?
Persze! Szeretjük a pizzát. (Az első díj egy pizza volt – a szerk.)
– Na de tréfán túl, mit jelent a kiadónak a szépségversenyen elért első helyezés?
Büszkék vagyunk, mivel szakmai elismerésről van szó. Másrészt viszont lehangoló, hogy csak hat versenyző indult. Pedig arra számítottunk, hogy lesz mit tanulni, ellesni másoktól. A nagy könyvkiadók-könyvkereskedők azonban mind távol maradtak, az e-könyvesek közül is sokan, de azért részt vett egy olyan nagy, mint az iPubs. A közönségszavazást egyébként ők nyerték meg, nyilván nagyon is fontos volt a jó helyezés. A minapi Litera-szavazás eredménye azért igen csak kétségessé teszi a rajongói-szavazások értelmét, ahol nem is kell tudni, miről van szó, elég egy lájk.
– Mit gondol, nem volt fontos vagy csak nem jutott el hozzájuk a verseny híre?
Mivel azt fel se merem tételezni, hogy nem figyelik az egyik legfontosabb magyar e-könyves szakblogot (mi is olvassuk:), nem lehet kérdéses, hogy a könyves szakma tudott róla, csak nem érdekelte. Persze sok egyéb mellett így róluk is szólt ez a verseny.
– A távolmaradókról?
Arról, igen, hogy miért nem érdekli a könyveseket milyen egy e-könyv. A szépsége, azaz a minősége meg végképp nem.
– Nem túl szigorú ez így?
Sajnos nem. Az elmúlt hónapokban több kiadó is megkeresett minket, hogy „szakmai ajánlás alapján” dolgoztatnának velünk, adjunk árajánlatot szövegkonverziós munkára. De egyetlen egyszer sem kértek referenciamunkát, amiből megnézték volna, milyen e-könyvet tudunk készíteni. Viszont azonnal árengedményt kértek, hogy mennyit vagyunk hajlandók engedni. Magyarán, tökmindegy a minőség, csak olcsó legyen. Ennyit egyébként a „szép” e-könyvről.
– A kiadók, tudjuk, annyira rossz helyzetben vannak, hogy ott kell spórolniuk, ahol csak tudnak.
Ez igaz, de addig nem is fog számottevően javulni, amíg bele nem állnak az e-könyves fejlesztésekbe és fel- vagy át nem építik magukat korszerű, integrált kiadóvá. Ehhez persze pénz kell, ám koránt sem annyi, mint sokan gondolják. Egyelőre csatát nyertek, mert a legfontosabb szempont, ami érvényesül, hogy az e-könyves szövegkonverzió minél kevesebbe, leginkább semmibe ne kerüljön a kiadónak.
– Érthető az óvatosság, mert nagyon kevesen vesznek e-könyvet.
Ez látszólag egy tyúk vagy tojás probléma, hogy azért nem vesznek e-könyvet, mert nem elég nagy a választék, vagy azért nem adnak ki többet, mert úgy sem veszik őket. Valójában az évi 12 ezer címet produkáló könyvpiachoz képest elenyésző a valaha is kiadott, azaz a teljes e-könyvkínálat – átfedésektől sem mentes – ötezres száma. Vagyis a kiadói portfoliók töredéke forog elektronikusan.
– És az kizárt, hogy valóban nem elég nagy az érdeklődés az e-könyvekért?
De, lehetséges. Ám nem árt ha tudjuk, hogy jön az új generáció, a digitális bennszülöttek, akiknek már természetes a kijelzőkön való olvasás.
– Kiadói vélemények szerint viszont azért kockázatos a nyitás, mert még nem forrta ki magát az e-könyv technológiája, piaca, sőt fogyasztói attitűdje sem.
Szomorú látni, ahogy az egyik hagyományosan progresszív szakma vergődik, túlélésért küzdve kivár és jut téves következtetésekre ahelyett, hogy maga keresné a megoldásokat. Ez innováció nélkül nem fog menni. Különösen, mert – digitális értelemben mindenképp – generációváltás előtt állunk a könyvkiadásban is.
– Nem túlzás ez?
Nem, ha arra gondolok, hogy nem egy kiadó a pdf-et is e-könyvnek tartja, egy másik pedig még pár éve is kizárólag nyomdai pdf-ekben tárolta a kiadott könyveit, ami újabb papírkiadáshoz ugyan kiváló, viszont e-könyvhöz használhatatlan. Szóval, személy szerint alig várom azt a kiadót, amelyik szerkesztői csapatát huszonéves fejlesztőkkel kiegészítve robbant majd egy nagyot. Az ugyanis még messze nem az, ha egy kiadói guru marketingesekkel veszi körül magát, hogy döntsenek e-könyvfejlesztési kérdésekben, miközben az érdemi e-könyvezést sem ők végzik. Tapasztalataink szerint jelenleg a minőség helyett az eladhatóságon van a hangsúly. Csak az eladások nem mozdulnak az istennek se.
– Miért, nem az a marketing és a sales dolga, hogy bárhogy, de leszorítsa a költségeket és eladjon?
Minden bizonnyal. Marketingre szükség van. Csak épp hiányoljuk a kreatív ötleteket. Az e-könyv is termék, de mégsem olyan, mint egy mosópor.
– A másolásvédelem megoldatlansága talán mégsem marketing vagy generációs kérdés.
Persze, hogy nem, bár az egész DRM-kérdés túl van értékelve. De mielőtt végképp magunkra rántanám az összes könyvkiadót, el kell ismerni, hogy egyáltalán nincsenek egyszerű helyzetben, mert „menet közben” kellene átértékelniük és stratégiai döntéseket hozniuk. Azt azért hadd mondjam el, hogy amiről beszélünk az tulajdonképpen speciálisan magyar, vagy legalábbis „kisnyelvi” probléma. Angol nyelvű közegben például egyszerűen nem létezik ez az otthoni, fúr-farag e-könyvbarkácsolás. Nem is volna értelme, hiszen mindent kiadnak megfizethető áron, elektronikusan. Olyan persze máshol is van, hogy legálisan hozzáférhető programmal valaki összeállítja a saját e-könyvét és közzéteszi, lásd self-publishing. Na de hogy a könyvpiacon futó könyvek e-változatait, sőt a régóta hiányzó könyvek ebookjait – jól-rosszul, akárhogyan, de – civilek és laikusok készítsék el, értsd: a könyvkiadók helyett, azért ez elég szép, sajátos hazai fejlemény!
– A könyvkiadók éppen az ilyen kalózkiadásokkal magyarázzák részben tartózkodásukat az elektronikus kínálat bővítésétől.
Ez megint egy tyúk vagy tojás probléma és tegyük hozzá, jellegzetesen hiánygazdasági tünet. Ha valami nincs legális forrásból, keresek más megoldást. Jelen esetben azt jelenti, hogy megcsinálom magam és megosztom másokkal. De azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogyha kapható vagy elérhető lenne minden könyv megfelelő minőségben, akkor is nekiállnának otthon mókolni egy regényt? A szabadidőt látványosabban is el lehet cseszni. A kalózkodástól ezért nem tartani kell, hanem megérteni, felhasználni és adaptálni, amit lehet belőle. Mint a hackerekkel teszik a szoftvercégek.
– Azért a 27 százalékos áfakulcs se kedvez az e-könyvpiac bővülésének, nem?
Ez biztos, de tegyük hozzá, hogy a papírkönyvek kiadói a kedvezményes áfa mellett is nyomorognak, vagyis ennyi külső segítség kevés. A vásárlók egyedül nem tudják eltartani a magyar könyvkiadást. És persze az eddigi modelleket is át kéne gondolni. Mostanában ez ügyben a norvég példa a kedvencem, hogy a nemzeti nyelvű irodalmuk valamennyi szövegét ingyenesen hozzáférhetővé és letölthetővé teszik apránként. Persze értem én, hogy annyi olajkinccsel más az ingyenesség, de azért nálunk is volna támogatni való. Például – és ezért meg a „mieink” fognak megkövezni – a lejárt jogdíjas művek közreadása e-könyvben, ingyen. Abszurdnak gondolom ugyanis, hogy a klasszikusokért pénzt kér nem egy e-kiadó is, pusztán azért, mert ha hagyományos könyvként kiadva sokba kerül, akkor az e-változatáért is fizessen csak az olvasni vágyó. Ha továbbra is profit-oldalról közelítjük ezt a kérdést, akkor a klasszikusok soha nem fognak tisztességesen e-könyvesedni. Ezért az állam feladata lenne, – úgy, mint mondjuk a nemzeti filmarchívum esetében – hogy a magyar klasszikusok ingyen hozzáférhetőek legyenek. Persze, kiváló minőségben.
Az interjú eredetileg az Oroszlános Udvar weblapján jelent meg.
Közösség