A Nyúl ürege

avagy, kik azok a „kalózok” és hogyan hadakoznak a könyvkiadók ellen?

Évek óta kerülgetjük, mint analóg róka a digitális sünt, az e-könyves kalózkodás kérdését – kezdtünk bele hónapokkal ezelőtt egy terjedelmesebb poszt írásába, miután a legismertebb hazai fájlmegosztókon elvégeztünk egy nem túl bonyolult statisztikai vizsgálatot. A kapott eredmények viszont felülírták az eredeti koncepciót, borult a sün – róka hasonlat is, a téma a tervezettnél több komolyságot kívánt. (Ha már, akkor egyébként is a róka meg a holló meséje lett volna adekvát, bár az is kiderült, hogy koránt sem egyértelmű, ki kicsoda a példázatban. Vajon, a könyvkiadó lenne-e a frusztrált holló, amelyik nem mer e-könyvpiacot énekelni, nehogy a fondorlatos róka megszerezze dédelgetett portfolióját; vagy éppen fordítva: inkább a könyvkiadók lesik – rókamód – a jámbor kalózokat, miként tilthatnák le, értsd: szerezhetnék meg tőlük az összecsipegetett e-sajtjaikat. De bármennyire kedveljük is a tréfás hasonlatokat, Esopust és La Fontaine-t, a helyzet ennél – sajnos nem csak stilisztikailag, de – összetettebb.) Vagyis, egy könnyed-odamondogatós poszt helyett két alaposabb született. Lássuk, miért.

Eddig bármit olvastunk a kalózkodásról, cikket, blogbejegyzést és levelezőlistás eszmecserét a fájlmegosztókról, arra nem kaptunk választ, de még támpontokat sem – a szokásos copyright-érvelésen túl -, hogy pontosan mi és miért kalóz és mekkora a könyvpiaci veszteség? Ugyanakkor eddig valamennyi forrás úgy beszélt, mintha ezek tisztázott és közismert adatok lennének. Mármint, hogy mennyi is az annyi, azaz hány illegális letöltés van, mit osztanak meg és pontosan mekkora kört érint. Vagyis, éppen az hiányzott a diskurzusból, amitől tárgyszerű lehetne és kalkulálható, hogy ténylegesen mekkora a kiadókat ért kár. Csakhogy ilyen vizsgálatok eddig nem készültek. Na, ennek mentünk utána és néztünk bele a kalóz fenevad torkába, legyen az bár róka, holló vagy akár sün, hogy lássunk végre színről színre, milyen mély a, khm, Nyúl ürege.

Két közismert torrentoldalt vizsgáltunk meg, tavaly nyáron és idén február elején: a legnagyobb magyar megosztót, amelynek több, mint 600 ezres a taglétszáma és egy kifejezetten könyvek cseréjére szakosodott oldalt, mely nagyságrendekkel kisebb, mintegy hétezres tagságot képvisel. Személyi átfedések természetesen lehetségesek.

A Legnagyobb Magyar (úgy is, mint: LM) fájlmegosztón 2015. február eleji állás szerint 33 ezer magyar nyelvű e-könyv(nek nevezett fájl) érhető el. Fél éve még 28 ezer volt. A másik, Kimondottan Könyvorientált megosztó (továbbiakban: KK) számai pedig most 21 ezer, fél éve 18 és fél ezer volt. A két megosztó kínálata között egyébként jelentős az átfedés. Mielőtt elszörnyednénk, szögezzük le gyorsan, hogy ez nem jelent ténylegesen is ennyi e-könyvet. A közvetlenül olvasóra, tabletre tölthető, azaz a felhasználótól semmiféle konverziót vagy mókolást nem igénylő, tehát kész ekönyvek (epub/mobi) száma ugyanis alig negyede illetve harmada ennek, 9100 ill. 7500. Persze ez sem kevés, bár ez kb. 5 év alatt jött össze, ami, ha el is tekintünk az átfedésektől, még mindig töredéke a nyomtatott könyvpiac évi 9-12 ezres címszám-termésének. Érdekes és releváns adat lenne, ha a legális e-könyvpiac letöltési adataival is össze lehetne vetni a megosztókét. De a MKKE honlapján csak összforgalmi becslés található (lévén önbevalláson alapul), százalékban és forintban: 2013-ban a teljes könyvforgalom 0,2%-a, kevesebb mint 100 millió forint bevétel származott e-könyvből. Tavalyi adatok ugyan még nincsenek, de nem lehet jelentős változás. A piacon forgó e-könyvek címszámáról még ennyi adatunk sincs, csupán sajtóbecslések: 5-7 ezer e-könyv!

A fájlmegosztókon elérhető e-könyvfájlok és a tényleges e-könyvek száma közti különbözet abból adódik, hogy a mobik és epubok mellett (mint a grafikonból is látszik) az e-könyvforrásul szolgáló szövegfájlokat (doc, docx, rtf, txt) és a képfájlokat (pdf, djvu) is ebooknak tekintik. Hogy ez mennyiben jogos, az most más kérdés, még akkor is, ha több kiadó maga is e-könyvnek véli a pdf-et. Képfájlokból egyébként féléve még 14 ezer volt, most két és fél ezerrel több tölthető le az LM-ről. (A KK-n 7900 volt, most 9000.) A csaknem ugyanekkora növekedést mutató szövegfájlok esetén 3800-ról 6300-ra nőtt az „e-könyvek” száma. (A KK-n viszont a halott torrentek miatt csökkent 4800-ról 4500-ra.) Mindemellett, az LM-en most látható 7100 Kindle-kompatibilis e-könyv (mobi, azw, prc) bő 1000-rel, a 2000 epub pedig alig 500-zal gyarapodott 2014. júliusa óta. (Ugyanez a KK-n se más, a mobi-félék 3500-ról 4400-ra, az epubok pedig 2400-ról 3100-ra emelkedtek.) Figyelemre méltó tehát, hogy legkevésbé a dedikált e-könyvfájlok (mobi/epub) mennyisége bővül. Majd meglátjuk, miért.

A tisztuló kalóz-képet tovább árnyalja, hogy rengeteg az átfedés a letölthető címek között, sok könyv szövegként, képként és epub/mobi formátumban is fent van, gyakran többször is. (A duplázódások miatt az LM szabályzata nem engedi feltölteni ugyanannak a címnek mobi és epub változatát. Ez azonban nem volt mindig így, a teljes állomány most is tele van többszörözött címekkel.) És az sem mindegy, egy-egy cím milyen fájlváltozatban kerül fel. A számokból az is kiolvasható, hogy a feltöltött pdf-ekből nem automatikusan lesz e-könyv, mint ahogy a szövegfájlokból sem. Nincs ilyen összefüggés az egyes fájltípusok mennyisége, gyarapodása és letöltése között. (Ha lenne, az egyik típus növekedése húzná magával a másikét is. De nem.)

Az adatok szerint szignifikánsan több pdf van fenn, mint szövegfájl, vagyis a „kalóz e-könyvesedés” döntően nem a logikusnak tűnő, szövegből ebook utat járja, ahogy a legszimplább, megveszem az e-könyvet és feltöltöm utat sem preferálja. Amiből mindjárt két dolog is következik. Egyrészt, hogy ezeket a felhasználók szkennelték be, vagyis dolgoztak vele, hogy megosztható tartalmat hozzanak létre, ami igencsak elgondolkodtató; másrészt, hogy nagyon sokan pdf-et használnak olvasásra. (A közvetlenül tabletre, pc-re vagy mobilra töltött pdf „felhasználóbarátságának” megítélését mindenkinek a tapasztalataira és belátására bíznánk!) Azt tehát nagyjából bizonyítottnak vehetjük, hogy messze nem a dedikált e-könyvek „ellopása” a fősodor. Persze, nincs kizárva, hogy a letöltött pdf-ből ki-ki maga készíti el otthon az e-könyvét, azaz konvertál, de ez nem tűnik valószínűnek. Az egyszerű, párkattintásos „calibre-megoldások” minősége ugyanis csapnivaló. Egy elfogadható e-könyv előállítása még nyomdai pdf-ből is igen munkás és időigényes, nem hogy szkennnelt anyagból, hogy egy kicsit haza is beszéljünk. Mindezek alapján tehát a kalózok vagy felhasználók jó része meglehetősen igénytelennek tűnik, mivel a gyorsaság, a frissesség oltárán gondolkodás nélkül feláldozzák a minőséget. Amit csak részben magyarázhat, hogy fizetniük kell(ene) érte. Valószínűbb, hogy mivel a legális kínálatban késve vagy nem jelenik meg valami e-könyvben, valamiféle önkéntes „hiánypótlásra” kényszerülnek a júzerek. És az eddigiekből azt is megállapíthatjuk, hogy a kalózokra való hivatkozást, hogy mivel mindent ellopnak és megosztanak, nem lehet bővíteni az e-könyvkereskedelmet, nem támasztják alá adatok.

Összegezve tehát a fájlmegosztóra kerülés útjai a következők: a papírkönyvet egy felhasználó megveszi és beszkenneli, majd megosztja. (Ez, elvileg lopott nyomdai pdf is lehet, akkor azonban a könyvkiadónál van a biztonsági rés, ami kevéssé valószínű.) A másik, az első változata: nem a pdf-et osztják meg, hanem a – jól-rosszul – ocr-ezett szöveget (doc, docx, rft). (Illetve itt is fennáll a kiadói rés kérdése.) A harmadik pedig, hogy egy megvásárolt e-könyvet bitmelegében töltenek fel, ami – mint láttuk – a legkevésbé jellemző. Itt a legnagyobb ugyanis a személyes kockázat, a lebukás veszélye, mivel a fájlból, megosztás előtt célszerű kipiszkálni a vásárlói perszonalizációt. Az pedig koránt sem triviális és a kiadók is erre ugranak leginkább.

Magukról a „kalózokról”, azaz a feltöltőkről persze szinte semmit sem tudunk. Csak találgatni tudjuk az egyéni motivációikat. (Személyes benyomásunk szerint például egy részük – a feltöltött e-könyvek profilja alapján legalábbis – bizonyosan nem az X vagy Y generációhoz tartozik, hanem idősebb lehet, akik a maguk és – úgy vélik – mások hasznára is könyves hiányokat pótolnak.) A fájlmegosztó mint közösségi tér is megérne egy alapos, ha tetszik szociológiai vizsgálatot. Van-e például „csapatmunka”, hogy valaki egy fajta ajánlatként teszi fel a kedves olvasmányát ekönyv(szerű) formában azért, hogy másvalaki ocr-ezze és/vagy e-könyvesítse? És mi visz rá valakit, hogy több formátumot osszon meg, egyszerre töltve fel a pdf-et és a mobit/epubot, vagy a szövegforrást és a kész ebookot, sőt, akár mindhármat? És így tovább.